Áttekintés

  1. A „találkozás“, mint a waldorf óvoda alapmotívuma
  1. A gyermeki kifejezésmód: a szabad játék
  1. A waldorf óvoda „tanulás“-fogalmáról
  1. Az óvoda szervezetének szociális szerepe és annak kialakítása

 

Philipp Reubke(waldorf óvóbácsi Colmarban, Franciaországban, valamint az IASWECE elnökségének tagja) előadása az « European Early Childhood Education Research Association » találkozón. A találkozó témája volt : « Diversities in early childhood education ». Az előadást franciául tartotta és sokszor hivatkozik a franciaországi iskola előtti nevelésre a szövegben..

Minden gyermek egy egyedüli individuum. A kulturális és öröklött sajátosságok mellett különleges elvárások, tehetségek, nehézségek és kívánságok élnek a lelkében.

Hogyan tudjuk mi, a gyermekek nevelői elérni, hogy minden gyermek a saját ritmusának és lehetőségeinek megfelelően tudjon fejlődni és tanulni ? Hogy minden gyermek elfogadva / tisztelve és meglátva érezze magát, minden sajátosságával együtt – és ugyanakkor fejlődéséhez impulzusokat kapjon.

‘Waldorfpedagógia a korai gyermekkorban – szabadságra

és szociális felelősségre való nevelés’,’waldorfpedagogia-a-korai-gyermekkorban-szabadsagra-es-szocialis-felelssegre-valo-neveles’,”,’

Peter Lang írása

A gyermek individualitásának figyelembe vétele / tisztelete

A gyermekek individuumként jönnek a világra, akik tehetségükkel, hajlamaikkal, érdeklődésükkel és handicap-jeikkel akarnak fejlődni és a saját útjukat járni.

Hogy ezt a folyamatot a lehető legjobban véghez tudják vinni, kompetens felnőtt példaképekre van szükségük és szeretetteljes, biztos kapcsolati viszonyokra és a saját fejlődési idejükre.

A gyerekek nem a felnőttvilág időpörgésébe valók és nem is azok politikai vagy gazdasági célelképzeléseik fókuszába.

A gyerekek tanulásra képes, a tanulást örömmel vevő, tanulásra kész lények. Fejlődési „ablakuk” pontosan az első gyermek- és iskolás években különösen tágra van nyitva.

Ebben áll a mi felelősségünk, hogy világukat úgy alakítsuk ki számukra, hogy abban egészségesen tudjanak fejlődni.

Példakép és utánzás – A waldorfpedagógia varázsszavai

A kisgyermekek kíváncsiak és érdeklődőek. Teljességgel pontosan figyelik meg a felnőtteket, és amit észlelnek, leutánozzák.

Azért annak a felnőttnek, aki kisgyermekek között él, feladata, hogy lehetőleg úgy viselkedjen, hogy az utánzó gyermek a viselkedéséhez igazodni tudjon. A kicsiny gyermek még nem különbözteti meg, hogy az a mód és milyenség, ahogy egy felnőtt beszél, mozog, egy munkát elvégez vagy gondolkodik szeretetteljes és a dologhoz méltó / megfelelő –e. A gyermekek MINDENT leutánoznak, mivel ősbizalommal érkeznek a Világra, azzal a bizalommal, hogy ez a Világ jó és a felnőttek is „jó emberek“.

A kisgyermekeknek ebből az elvárásából nő ki a felnőtteknek az a nagy, felelősségteljes pedagógia feladata – amennyire jól csak lehet – a Világot és önmagát is újra meg újra, napról napra egy darabkával jobbá tenni, azaz példaképpé és utánzásra érdemesebbé tenni.